Katika

❗ Németországba nem utazhat ❗

Katika nem érti, miért nem látja őt senki

Itt ülök, és Katika fotóit nézem.

Ahogy a rácsnál áll. Ahogy ki szeretne jutni. Ahogy egyszerűen csak észre szeretnék venni.

Még olyan fiatal. Futnia kellene a mezőkön, összebújni a gazdájával, játék után fáradtan elaludni, és minden nap valami szépet megélni.

Ehelyett egy menhelyen ül.

És látszik rajta, mennyire kétségbe van esve emiatt. A rácsokat rágja, mert egyszerűen ki akar jutni. Nem azért, mert agresszív, hanem mert élni szeretne.

Látja a többi kutyát is. Kutyákat, akik már nagyon régóta várnak. Kutyákat, akik mellett az emberek újra és újra elsétálnak.

És talán attól fél, hogy vele is ugyanez fog történni.

Pedig ő egyszerűen csak kedves. Igazán kedves.

Szereti az embereket, játszani akar, bújni, és tartozni valakihez. Nem vágyik többre.

De Katika nem tud a listákról.

Nem érti, miért utasítják el egyesek az olyan kutyákat, mint ő.

Csak azt tudja:

szeretne szeretve lenni.

És hogy ő minden egyes nap feltétel nélkül szeretné az emberét.

Talán pont az az ember olvassa ezt, aki végre kiszabadítja Katikát ebből a kennelből.