Susi

Miért nem veszi észre senki Szuszit?

Néha az öröm és a szomorúság nagyon közel áll egymáshoz. Pontosan ilyen érzés Szuszi története is. A testvére időközben gazdára talált, elhagyhatta a menhelyet, és megkezdhette új életét. Hamarosan megtapasztalhatja, milyen érzés egy saját családhoz tartozni.

Szuszi azonban hátramaradt. Miközben testvére elindulhatott új otthona felé, ő továbbra is a debreceni menhelyen vár arra, hogy valaki végre őt is észrevegye, és megadja neki azt az esélyt, amit megérdemel.

Pedig semmivel sem kevésbé szerethető. A kis kölyökkutyából időközben gyönyörű fiatal szuka kutya lett. Barátságos, kíváncsi és nyitott. Örömmel fogadja a figyelmet, érdeklődve figyeli a környezetét, és alig várja, hogy megismerhesse a menhelyen kívüli világot.

Amikor az ember Szuszira néz, önkéntelenül is felmerül a kérdés: miért nem fedezte még fel őt senki? Hiszen annyi szeretet és életöröm van benne, és készen áll arra, hogy egy család szeretett tagja legyen, és együtt fedezze fel az élet szépségeit.

Szuszi olyan embereket keres, akik készek vele együtt elindulni ezen az úton. Olyan családra van szüksége, amely szeretettel és türelemmel megmutatja neki, milyen egy biztonságos, saját otthon, ahol megnyugodhat, tanulhat, fejlődhet, és ahol valóban családtagként tekintenek rá.

Szuszi nem kér sokat. Csak szeretetre, biztonságra és egy olyan helyre vágyik, ahol végre igazán otthon lehet, és ahonnan soha többé nem kell elmennie.

Szuszi még mindig várja a lehetőségét. Itt az ideje, hogy ő is megtalálja a saját családját, és végre megtapasztalhassa, milyen érzés szeretve, biztonságban és örökre otthon lenni.